Talán meglepő lesz mai írásunk, mert ki gondolná, hogy a ZEN
és a táplálkozás, az ételek szoros összefüggésben vannak egymással. Pedig így
van, és még azt sem mondhatnánk, hogy megrögzött „zenistának” kell lenni ahhoz,
hogy adjunk magunknak időnként 1-1 napot, amikor ételeinket is átlengi a ZEN
szelleme, szellemisége. Látható lesz, hogy a természet közelsége, -ami a ZEN
alapja- a főzésben, az ételek készítésében is fontos, tehát nem is nehéz
kitalálni, hogy nem a nehéz és zsíros magyar konyháról fog szólni írásunk. Nem
mondjuk, és nem is akarjuk, hogy bárki lemondjon a jól megszokott ízekről,
finom magyar specialitásokról. Mi csak azt szeretnénk, ha olvasóink adnának egy
esélyt annak, hogy megismerkedjenek egy másfajta konyhával, felfedezzenek olyan
alapanyagokat, amik a mindennapjaikban nem feltétlenül vannak jelen, vagy ha
igen, nagyon kis mértékben.
Minden, ami ZEN, a testet, a lelket és a szellemet egyaránt
szolgálja, nincs ez másképp a ZEN szakácsművészetben sem.



