Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – SEMMI KÜLÖNÖS (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

"Ha minden nap elvégzitek ezt az egyszerű gyakorlatot, csodálatos erőt szereztek.
Mielőtt eléritek azt, csodálatos dolognak tűnik, de miután megszereztétek, nincs már semmi különös benne."

Mit érzünk egy-egy zazen gyakorlás után? Érzünk egyáltalán valamit? Valami különöset? Vagy semmit?

Suzuki így ír erről:
„Nincs kedvemre, hogy beszéljek a zazen után. Úgy érzem, hogy a zazen gyakorlat önmagában is elég. De ha már mondanom kell valamit, legszívesebben arról beszélnék, milyen csodálatos dolog is a zazen. Időtlen időktől tart már e gyakorlás, és végtelen jövőben is tart majd.
A zen gyakorlás valódi természetünk közvetlen kifejeződése.”
 

Bármit teszünk az a természetünk kifejeződése, de a zazen gyakorlatok nélkül nehéz ezt megélni, megérteni.

A zen szerint, ha azt gondoljuk, hogy teszünk valami különöset, akkor valójában nem teszünk semmit, viszont ha már nem akarunk valamit, valami különlegeset tenni, akkor teszünk igazán valamit!

Amíg azt gondoljuk, hogy a zazent valamiért, vagy valakiért tesszük, addig az nem lesz igazi gyakorlás.

A zazent mindennap gyakorolni oda vezet, hogy csodás erőt szerzünk, de amint ezt elértük, már nem is tűnik olyan csodálatosnak és különlegesnek.

Mindenkivel előfordul, hogy álmodozik egy csodás helyről, de amikor eljut oda, rájön, hogy valójában nincs semmi csoda.

„Van valami rejtélyes abban, hogy akik nem tapasztalták, csodálatos valaminek tartják a megvilágosodást. De ha elérik, kiderül, semmi. És mégsem semmi.” 

Ha ezt megértjük, már közelebb kerültünk a zenhez. Ennek megértésében is segít a zazen. 

„Ha tehát folyamatosan végzitek ezt a gyakorlatot, egyre jobban megszereztek valamit–semmi különöset–,de mégis valamit.”

A legfontosabb, hogy önmagunk legyünk, és önmagunkat, a természetünket legegyszerűbben fejezzük ki. Ha nem csinálunk semmit, akkor is cselekszünk valamit. Beszél a szemünk, testtartásunk, a hangunk.

Zazent gyakorolni annyi, mint elmélyíteni tapasztalásainkat, elfelejteni a nyereségvágyunkat, a dualista szemléletünket.

Gyakorolni a zazent nap mint nap, hétről hétre, évről éve és nem kell várni semmit, nem kell gondolni semmire, ezzel visszanyerhetjük igazi, valódi természetünket és tettünk valamit!

Zen történetek - Hegytetőn

Nagyon különleges „mesét” találtunk mára.

Hegytetőn

 A mester egy nap így szólt a tanítványaihoz:

- Gyertek, felmegyünk a hegyre!

 El is indultak. Ködös reggel volt, hallani lehetett a fűszálakról lehulló harmatcseppek koppanását, a levegőben érződött a nedves növények illata. A kis csapat feljebb, egyre feljebb jutott, s a hegyoldal mind meredekebbé változott.

A mester és tanítványai végül felértek a csúcsra. A köd még nem oszlott szét, az alacsonyan lógó felhők eltakarták a távoli hegyeket.

- Miért jöttünk fel, mester? - kérdezték a tanítványok. - Nincs itt semmi látnivaló!

- Éppen azért. A semmit akartuk megnézni.

Zen történetek - Róka és nyúl

Ma egy rövid, de annál velősebb zen „mesével” lepjük meg olvasóinkat.

A tanítvány odaállt a mester elé:

- Mikor leszek megvilágosodott?

 A mester kivitte a mezőre az ifjút, ahol rámutatott egy rókára, amely egy nyulat üldözött.

- Látod? Te vagy a róka.

 A tanítvány meglepődött.

- Miért, mester?

- Mert a nyúl az életéért fut, a róka meg csak az ebédjéért. Akkor leszel megvilágosodott, ha olyanná válsz, mint a nyúl.

Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – A ZEN VELEJE (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

Bevezetésként felidézünk egy történetet, ami 4 lóról szól.

Az első kiváló, úgy fut, ahogy azt hajtója szeretné. Lassan, ha arról van szó és szélvész gyorsasággal, amennyiben arra van szükség. Könnyedén és gyorsan változtat irány, fordul jobbra és balra anélkül, hogy hajtója akárcsak a kezébe is venné az ostort.

A második is jól fut, de neki már szüksége van arra, hogy lovasa megmutassa neki az ostort.

A harmadik ló is képes jól teljesíteni, de ehhez az kell, hogy testén érezze az ostorcsapásokat, míg a negyediknek kínok kínját kell átélnie, hogy fusson.

Ez a negyedik ló nagyon nagyon nehezen fogja megtanulni, hogyan is kell jól futni.

Mindenki, aki olvassa, hallja ezt a történetet biztosan a legjobb, esetleg a második legjobb ló akar lenni és ez érvényes a ZEN-re is. Sokan gondolhatják úgy, hogy a zazen ülésekben lehet rájönni arra, melyik ló is vagyunk mi magunk.

Suzuki érdekesen, viszont nagyon érthetően „vezeti le” a ZEN lényegét, és mi magunk is azt gondoljuk ennek alapján lehet könnyebben megérteni mi is a zen valójában.

„Ha azt hiszitek, hogy az a zen gyakorlás célja, hogy abban iskolázzátok magatokat, hogy a legjobb lovak egyike legyetek, akkor nagy nehézséggel számolhattok.” –írja Suzuki.

Ha helyes módon gyakoroljuk a zent, akkor nem számít, hogy a legjobb, vagy a legrosszabb „lovak” vagyunk-e.

Buddha könyörületességéből kiindulva vajon ő a legjobb, vagy a legrosszabb lóval érez együtt?

Buddha sokkal jobban együtt érez a legrosszabb lóval, mint a legjobbal!

Ha képesek vagyunk Buddha szellemében gyakorolni a zazent, akkor rá fogunk jönni, hogy a legrosszabb ló a legértékesebb.

Saját tökéletlenségeinkben találjuk meg az álhatosságot.

Suzuki tapasztalata szerint, akik fizikailag tökéletesen tudnak zazenben ülni „rendszerint több időbe telik a zen igazi útját, a valós zen érzést, a zen velejét elérni. Azok viszont, akik nagy nehézségekkel találkoznak a zen gyakorlásában, több értelmet találnak majd benne.”

Ennek alapján nagyon is elfogadható feltételezés, hogy a legrosszabb ló is lehet (később) a legjobb.

Ezt lefordíthatjuk az életre is. Bármiről is legyen szó, ha eleinte könnyen megy, később nehézségekbe ütközünk.

Aki könnyedén tud ülni keresztbe feltett lábakkal (itt írtunk erről) gondolhatja, hogy ó, hát ez könnyű és elfelejti, hogy valójában nem az a lényeg, hogy teljesen szabályosan ülünk-e.

A helyes tartás nem mindenkinek megy könnyen, sőt, van akinek egyáltalán nem sikerül, de ha sikerül felkelteni a „valódi útkereső szellemet”, akkor helyes felfogásban tudjuk gyakorolni a zazent.

A jó apa, nem jó apa.

Aki azt gondolja magáról, hogy igazán jó apa az nem jó apa, aki azt hiszi magáról, hogy jó férj, az nem jó férj.

Aki azt hiszi, hogy ő a legrosszabb férjek egyike, jó is lehet, ha teljes szívével mindig azon van, hogy jó férj legyen.

Aki azt hiszi, hogy a zazenben való ülés fájdalmas és képtelenség is, az üljön valahogy, próbálkozzon párnákkal, esetleg használjon széket.

Ha most azt érezzük a „legrosszabb lovak” vagyunk is, megfelelő hozzáállással és útkereső szellemünkkel el fogunk jutni a zen velejéig.

Tegyük fel, hogy valami nagy nehézséggel kell szembenézni. Fogalmunk sincs mit tegyünk és már aludni sem tudunk, pedig normális esetben a jó meleg ágy pihentetően és nyugtatóan hat mindenkire.

„Semmi más tevékenység nem enyhíti szenvedéseteket. Egyéb nyugtalan tartásban nincs erőtök elfogadni a nehézségeket, viszont a hosszú, komoly gyakorlással megszerzett zazen tartásban szellemeteknek és testeteknek nagy ereje van ahhoz, hogy úgy fogadja a dolgokat, ahogyan vannak, akár kellemesek, akár kellemetlenek.”

A nagy nehézségek és kellemes dolgok mellett zazent gyakorolni, tehát ülni nyugtatólag hat mindenkire.

Ülés közben mi a valóságosabb?
A nehézségek, vagy mi magunk?

Annak tudata, hogy pont most itt vagyunk tény! Ez tudatosul a zen gyakorlása közben.

Az egymást követő kellemes és kellemetlen helyzetekben végzett folyamatos gyakorlásban felismerjük majd a zen velejét.

Zen történetek – Párbeszéd

Mai zen történetünk nagyon rövid, de érdekes, pedig csak a párbeszédről szól.

Párbeszéd

A zen-mesterek arra oktatják tanítványaikat, hogy mindig bölcsen fejezzék ki magukat.

Mi vajon mindig tudjuk, hogy mit mondjunk és mit kérdezzünk?

Volt két zen iskola, mindegyikhez tartozott egy fiatal gyermek. Egyik reggel a két gyermek összetalálkozott az utcán.

- Hová mész? - kérdezte az egyik.

- Amerre a lábam visz - felelte a másik.

  

Az első gyermek erre nem tudott mit mondani, ezért felkereste a mesterét, és elmondta, mi történt.

- Ha legközelebb találkoztok, és ezt mondja az a fiú - mondta a mester -, kérdezd meg tőle, hová menne, ha nem lenne lába.

Másnap a két fiú ismét összetalálkozott.

- Hová mész? - kérdezte az első.

- Amerre a szél fúj.

Az első gyermek erre nem tudott mit mondani, ezért felkereste a mesterét, és ismét elmondta, mi történt.

- Ha legközelebb találkoztok, és ezt mondja az a fiú - felelte a mester -, kérdezd meg tőle, hová menne, ha nem fújna a szél.

Harmadnap ismét összetalálkoztak a fiúk.

- Hová mész? - kérdezte az első.

- A piacra, zöldségért.

Az első gyermek hallgatott, és ismét felkereste a mesterét, megint elmondta mi történt. A mester ekkor rákiáltott:

- Ej, ostoba! Sosem fogod megérteni a Zent!

Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – A SZELLEMI GYOMOK (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

Az időjárás manapság elég változatos, a frontok jönnek-mennek és ez bizony jó néhány emberre rossz hatással van, ezért úgy gondoltuk olyasmiről írunk ma, ami segíteni fog egy kicsit ellazulni, megnyugodni, ami a közérzet jobbá tételéhez is hozzájárul.

Írásunk címe: A szellemi gyomok.

Azonnal adódik a kérdés vannak-e gyomok szellemünkben és ha vannak, mennyire károsak?

Az első kérdésre a válasz, hogy bizony vannak és lehet, hogy ez most csodálkozásra ad okot, és talán hihetetlen is de, ha jobban megvizsgáljuk szellemünket, be fogjuk látni, hogy vannak olyan gondolataink, amik nem éppen odavalók és akár uralkodnak is a fejünkben, ezzel is gátolva azokat a  gondolatokat, ami sokkal fontosabb lenne adott pillanatban. A gyomok a szellemünkben nem rosszak, sőt!

Ezzel el is jutottunk a második kérdéshez.

Suzuki így ír erről:

"Legyetek inkább hálásak a szellemben meglévő gyomoknak, mivel azok végül is a

gyakorlásotokat gazdagítják."

Mindenkivel előfordul, hogy reggelente nehezen ébred, nehezen kel fel, és nehezen veszi rá magát, hogy hozzákezdjen elvégzendő feladataihoz, legyen az otthoni tevékenység, vagy munka, esetleg egy zen gyakorlás, egy zazen ülés.

Nincs ezzel semmi baj! Ha rendszeresen gyakoroljuk a zazent, ha rendszeresen ülünk, akkor észre fogjuk venni, hogy a nehézségek lassan elmúlnak, vagyis szellemünk hullámai elcsitulnak.

Suzuki azt tanította, hogy ezek a szellemi hullámok valójában segítik az ülést, segítik a zazen gyakorlását, mivel ezek a szellemi gyomok táplálják a szellemet.

Amikor zazenben ülünk erőfeszítéseket teszünk, hogy testünk és szellemünk teljes nyugalomba legyen, viszont a görcsös akarás, hogy arra koncentrálunk, hogy nyugodtak és ellazultak legyünk, az nem tesz jót sem nekünk, sem a zazen ülésnek.

Suzuki így fogalmazza ezt meg:

„Bizonyos erőfeszítést kell tennünk, de el is kell feledkezni magunkról a megtett erőfeszítésben. Ebben a világban nincs sem énség, sem tárgyiság. Szellemünk egyszerűen csak nyugodt, még tudomásulvétel sincs. Ebben a tudomásulvétel-nélküliségben minden erőfeszítés és minden képzet, vagy gondolat elenyészik.”

Sok gyakorlással elérünk oda, hogy megtapasztaljuk, a szellemi gyomok valójában táplálják szellemünket.

Hogyan érhetjük ezt el?

Sokszor volt már szó róla és most sincs más út, minthogy zazen gyakorlatban koncentráljunk a légzésünkre! Tapasztalni fogjuk, hogy elérkezik az a pillanat, amikor már nem is tudunk a légzésről. Ekkor a tudatunk tiszta lesz és ellazultunk.

A tényleges gyakorlás, hogy csak a légzésünkre figyelünk, míg elérkezünk abba az állapotba, amikor már nem is tudunk a légzésről.

Ekkor fogjuk megérteni azt az állapotot, amiről a zen szól.

Így ír erről Suzuki:

„Ha egyszer megértitek majd ezt a bennünk lévő erőt, amely a magunk és a környezetünk megtisztítására szolgál, helyesen tudtok majd cselekedni és tanulni fogtok azoktól, akik körülöttetek vannak, és barátságosak lesztek másokhoz. Ez a zen gyakorlás érdeme.”