Az irányításról szóló fejezet így kezdődik:
"Adj juhodnak vagy tehenednek nagy, tágas rétet, hogy
irányítani lehessen."
Milyen szép gondolat, és ráadásul mennyire igaz is.
Suzuki nagyon érdekes dolgokat ír könyvében a japán festészetről.
A hagyományos japán festészet szerinte formális és élettelen
lett, ezért fejlődött ki a modern művészet. A régi mesterek művészi
összevisszaságban vetették papírra a pontokat, amiben az okozza a nehézséget,
hogy valamilyen rendbe a pontok csak összerendeződnek.
Próbáljátok ki (ő is ezt javasolja) és meglátjátok, bárhogy
is koncentráltok az összevisszaság fenntartására, nem fog menni. Az hiszitek,
hogy irányítani tudjátok, hogy összevissza legyenek a pontok, de tévedtek.
A
pontok összerendeződnek!
Hogy függhet ez össze az emberek irányításával?
