Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – SEMMI DUALIZMUS (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

Suzuki a könyvében külön fejezetet szentelt a dualizmus és a zazen kapcsolatának, melynek címe:

„Semmi dualizmus!”

Aki először próbálja, és azok is akik rendszeresen gyakorolják a zazent nem eshetnek abba a hibába, hogy nyereséget várjanak az üléstől. Nem azért ülünk, hogy kapjunk valamit, hogy nyereséget „termeljünk”, viszont a zazenben való ülés még sem céltalan.

Mit ír erről Suzuki?

„A haszon gondolatától mentes gyakorlás a Prajna Paramita Sutrán alapszik. Mégis, ha nem vigyáztok, a szútra maga adhatja a haszon gondolatát. Így szól: "A forma üresség, és az üresség forma." De ha ragaszkodtok ehhez a megállapításhoz könnyen dualista képzetekbe bonyolódtok: itt vagytok ti, az alak, és itt pedig az üresség, amit az alak révén próbáltok megvalósítani. Így tehát "a forma üresség, és az üresség forma" még dualista jellegű. Szerencsére azonban tanításunk továbbmegy, amikor azt mondja: "A forma forma, és az üresség üresség." Itt már nincs dualizmus.”

Belátjuk, hogy ez így elsőre kicsit bonyolultnak hangzik, de nem is az a lényeg, hogy elsőre átlássuk a zen tanításainak lényegét, hanem hogy nyitottak legyünk mindenre, és engedjük meg magunknak, hogy testünk, lelkünk és szellemünk kipróbáljon dolgokat.

Mikor zazenben ülünk és próbáljuk gondolatainkat „leállítani”, akkor ez a forma üresség és az üresség forma állapota. Ez dualista (kettősség) szemlélet. Érdekes viszont, hogy miközben ezen a dualista módon gyakorolunk mégis eljutunk oda, hogy eggyé válunk céljainkkal, egyre könnyebben, minden erőfeszítés nélkül tudjuk leállítani gondolatainkat, így elérjük a forma az forma, az üresség az üresség szintjét. Nem arról van szó, hogy gondolataink leállításával megszűnne szellemi tevékenységünk, hanem azt, hogy szellemünk átjárja egész testünket.

Érezzük, hogy fáj az ülés, fáj a lábunk, de ez már nem zavaró. A zazenben való ülés testtartása kötött, de mihelyst nem zavar ez a kötöttség bennünket, megtaláltuk az üresség az üresség és a forma az forma értelmét.

„A gyakorlás módja tehát, hogy bizonyos kötöttség szorításában találjátok meg a magatok útját.”

Amint kötöttségeink nem korlátoznak minket, megtaláltuk azt a módot, amit a zen mesterek gyakorlásnak hívnak.

Ha zazenben ülünk, akkor ülünk, ha éppen eszünk, akkor eszünk. Ha képesek vagyunk úgy gyakorolni a zazent, hogy nem zavartatjuk magunkat a kötöttségektől, a fájó lábainktól, vagy éppen az álmosságunktól, akkor az már maga a zazen.

Eleinte nehéz, de a zazen segít a dolgokat úgy elfogadni, ahogy vannak. Örülni 1 évnyi életnek és örülni 30-40-60 évnyi életnek.

1 évnyi élet ugyanolyan jó, mint 100 évnyi élet!

A kezdőknek nagyon nagy erőfeszítésre van szükségük a gyakorláshoz, de az erőfeszítés nélküli gyakorlat nem is igazi zazen gyakorlás.

„Nyújtsátok ki kezeteket és lábatokat oly messzire, amennyire lehet. A forma forma. Hűnek kell lennetek saját utatokhoz, míg végül valóban ahhoz a ponthoz érkeztek, ahol látjátok, hogy mindent

el kell felejtenetek magatokról. Míg e ponthoz nem értek, teljes félreértés azt hinni, hogy ha bármit is tesztek, az zen, vagy hogy nem számít az, hogy gyakoroltok-e vagy sem. De ha megtesztek minden tőletek telhető erőfeszítést egész testetekkel és szellemetekkel a gyakorlás folytatására, nyereségvágy nélkül, akkor bármit is tesztek, igazi gyakorlás lesz.

Csak folytatni, ez legyen célotok.

Ha tesztek valamit, célotok ne legyen más, mint azt tenni. A forma forma, és ti ti vagytok, és az igazi üresség valósul meg gyakorlásotokban.”

 

(a felhasznált idézetek forrása: Zen szellem, az örök kezdők szelleme)

Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – A SZELLEMI GYOMOK (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

Az időjárás manapság elég változatos, a frontok jönnek-mennek és ez bizony jó néhány emberre rossz hatással van, ezért úgy gondoltuk olyasmiről írunk ma, ami segíteni fog egy kicsit ellazulni, megnyugodni, ami a közérzet jobbá tételéhez is hozzájárul.

Írásunk címe: A szellemi gyomok.

Azonnal adódik a kérdés vannak-e gyomok szellemünkben és ha vannak, mennyire károsak?

Az első kérdésre a válasz, hogy bizony vannak és lehet, hogy ez most csodálkozásra ad okot, és talán hihetetlen is de, ha jobban megvizsgáljuk szellemünket, be fogjuk látni, hogy vannak olyan gondolataink, amik nem éppen odavalók és akár uralkodnak is a fejünkben, ezzel is gátolva azokat a  gondolatokat, ami sokkal fontosabb lenne adott pillanatban. A gyomok a szellemünkben nem rosszak, sőt!

Ezzel el is jutottunk a második kérdéshez.

Suzuki így ír erről:

"Legyetek inkább hálásak a szellemben meglévő gyomoknak, mivel azok végül is a

gyakorlásotokat gazdagítják."

Mindenkivel előfordul, hogy reggelente nehezen ébred, nehezen kel fel, és nehezen veszi rá magát, hogy hozzákezdjen elvégzendő feladataihoz, legyen az otthoni tevékenység, vagy munka, esetleg egy zen gyakorlás, egy zazen ülés.

Nincs ezzel semmi baj! Ha rendszeresen gyakoroljuk a zazent, ha rendszeresen ülünk, akkor észre fogjuk venni, hogy a nehézségek lassan elmúlnak, vagyis szellemünk hullámai elcsitulnak.

Suzuki azt tanította, hogy ezek a szellemi hullámok valójában segítik az ülést, segítik a zazen gyakorlását, mivel ezek a szellemi gyomok táplálják a szellemet.

Amikor zazenben ülünk erőfeszítéseket teszünk, hogy testünk és szellemünk teljes nyugalomba legyen, viszont a görcsös akarás, hogy arra koncentrálunk, hogy nyugodtak és ellazultak legyünk, az nem tesz jót sem nekünk, sem a zazen ülésnek.

Suzuki így fogalmazza ezt meg:

„Bizonyos erőfeszítést kell tennünk, de el is kell feledkezni magunkról a megtett erőfeszítésben. Ebben a világban nincs sem énség, sem tárgyiság. Szellemünk egyszerűen csak nyugodt, még tudomásulvétel sincs. Ebben a tudomásulvétel-nélküliségben minden erőfeszítés és minden képzet, vagy gondolat elenyészik.”

Sok gyakorlással elérünk oda, hogy megtapasztaljuk, a szellemi gyomok valójában táplálják szellemünket.

Hogyan érhetjük ezt el?

Sokszor volt már szó róla és most sincs más út, minthogy zazen gyakorlatban koncentráljunk a légzésünkre! Tapasztalni fogjuk, hogy elérkezik az a pillanat, amikor már nem is tudunk a légzésről. Ekkor a tudatunk tiszta lesz és ellazultunk.

A tényleges gyakorlás, hogy csak a légzésünkre figyelünk, míg elérkezünk abba az állapotba, amikor már nem is tudunk a légzésről.

Ekkor fogjuk megérteni azt az állapotot, amiről a zen szól.

Így ír erről Suzuki:

„Ha egyszer megértitek majd ezt a bennünk lévő erőt, amely a magunk és a környezetünk megtisztítására szolgál, helyesen tudtok majd cselekedni és tanulni fogtok azoktól, akik körülöttetek vannak, és barátságosak lesztek másokhoz. Ez a zen gyakorlás érdeme.”

Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – A SZELLEM HULLÁMAI (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

"Mivel az élet minden megnyilvánulását szívesen fogadjuk, hiszen mindez a nagy szellem kibontakozása, nem törekszünk rendkívüli örömökre. Ezért aztán rendíthetetlen a nyugalmunk."

Vannak-e hullámai a szellemnek, vannak-e hullámai a ti szellemeteknek?

Szögezzük le már itt az elején, hogy vannak.

A szellem hullámaival leginkább akkor találkozhatunk, amikor a zazent gyakoroljuk. Suzuki azt tanítja, hogy sose akarjuk leállítani gondolkodásunkat. Engedni kell, hadd jöjjenek a gondolatok, úgysem maradnak a fejünkben sokáig. Ahogy jön egy gondolat, úgy el is megy, és ha tudatosan arra törekszünk, hogy megakadályozzuk a gondolkodást az egyetlen egyet jelent csupán, hogy zavarnak minket a saját gondolataink. Észre fogjuk venni, hogy ha nem foglalkozunk velük, szépen lassan lecsillapodik elménk, tökéletesen derűs és nyugodt lesz, tehát teljes nyugalomban érezzük magunkat.

Eleinte mindenki azt hiszi ezek a gondolatok valahonnan, leginkább kívülről törnek ránk, fészkelik be magukat elménkbe, pedig ez nem igaz!

Valójában ez a szellemünk hullámzása, és a gondolatok nem kívülről, hanem éppen belőlünk fakadnak.

A legjobb, ha tényleg nem foglalkozunk szellemünk hullámzásával, mert amint gondolataink lecsillapodnak, légzésünk is lelassul és átadhatjuk magunkat a zazen gyakorlásnak, ülésnek.

A mesterek, így Suzuki is azt tanította és írta le könyvében, hogy sokáig eltarthat, amíg mindenki megtalálja a gyakorlásban a saját derűjét és nyugalmát.

Érzések sokasága jön, sok gondolat és kép tűnik fel, de sosem szabad azt hinnünk, hogy ezek kívülről jönnek. 

Semmi sem jön kívülről, minden a saját szellemünkből fakad.

Érdekes, ahogy Suzuki rávilágít a víz és a hullám kapcsolatára.

Víz nélkül nincs hullám és hullám nélkül nincs víz.

A vízen mindig vannak hullámok, még akkor is, amikor azt hisszük tükörsima. Igaz, hogy mi simának látjuk, de nem az! A víz és a hullám összetartoznak, tulajdonképpen a víz és a hullám egy. Így együtt alkotnak egy egészet.

Szeretnünk, és elfogadnunk kell saját szellemünket, elménket, hagyni kell hullámzásait, és akkor eljuthatunk arra a pontra, amikor lelkünkben és testünkben teljesen megnyugodva gyakorolhatjuk a zazent.