Zen szellem, az örök kezdők szelleme ELSŐ RÉSZ – AZ IRÁNYÍTÁS (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

Az irányításról szóló fejezet így kezdődik:

"Adj juhodnak vagy tehenednek nagy, tágas rétet, hogy irányítani lehessen."

Milyen szép gondolat, és ráadásul mennyire igaz is.

Suzuki nagyon érdekes dolgokat ír könyvében a japán festészetről.

A hagyományos japán festészet szerinte formális és élettelen lett, ezért fejlődött ki a modern művészet. A régi mesterek művészi összevisszaságban vetették papírra a pontokat, amiben az okozza a nehézséget, hogy valamilyen rendbe a pontok csak összerendeződnek.

Próbáljátok ki (ő is ezt javasolja) és meglátjátok, bárhogy is koncentráltok az összevisszaság fenntartására, nem fog menni. Az hiszitek, hogy irányítani tudjátok, hogy összevissza legyenek a pontok, de tévedtek. 

A pontok összerendeződnek!

Hogy függhet ez össze az emberek irányításával?

A legjobb, amit tehetünk, hogy bátorítjuk az embereket a „rosszalkodásra”, így lehetőség lesz irányítani is őket. Engedjük, hogy azt tegyék, amit akarnak, miközben csak figyelünk.

Figyeljünk, mert a lehető legrosszabb, ha nem veszünk tudomást róluk, vagy ha látványosan irányítani akarunk.

Így van ez a zazenben is. Engedjük, hogy gondolataink jöjjenek, de ne foglalkozzunk velük, engedjük elmenni őket. Mindenki tudja, hogy ez nem könnyű, sőt, inkább az a helyes kifejezés, hogy nagyon nehéz, de a zazen ülésben megvan a módszer, hogy sikerüljön gondolatainkat elengedni. Számoljuk a légzéseinket, és koncentráljunk a be és kilégzésre.

Némileg ellentmondásba keveredtünk, mert a „valamirevaló összpontosítás” nem a zen igazi célja, hisz a valódi cél a zenben, hogy úgy lássuk, és úgy figyeljük meg a dolgokat, ahogy vannak. Ezt foghatjuk fel az irányításnak.

Tehát a zazenben, amikor a légzésre összpontosítunk, az csak egy segédeszköz, ami leginkább abban segít, hogy felismerjük a nagy szellemet, vagyis a mindent!

Tökéletes szabadságra vágyik mindenki, de vajon létezik tökéletes szabadság?

Igen, létezik, de ez nem azt jelenti, hogy nem kellenek szabályok, és azt sem jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar. Addig van esélyünk a szabadságra, amíg vannak szabályok.

„Úgy törekedni a szabadság elnyerésére, hogy nem tudatosulnak a szabályok – értelmetlen. Azért gyakoroljuk mi a zazent, hogy szert tegyünk erre a tökéletes szabadságra.