"Ezek a formák nem a helyes tudatállapot
kieszközölésére valók, hanem ez a testtartás már maga a helyes tudatállapot.
Nincs szükség valamilyen különleges tudatállapot elérésére." írja könyvében
a szerző.
A zazenről többször is írtunk már, de sosem lehet elégszer
beszélni róla.
A lótuszülés a zazen alapja és ez a pozitúra, ez a tartás
kifejezi az egységet a kettősségben. Az egyik legfontosabb tanítás a ZEN
Buddhizmusban, hogy nem kettő és nem egy! A testünk és a szellemünk nem kettő
és nem egy, hanem testünk és szellemünk is kettő is és egy is. Függők és
függetlenek is vagyunk egyszerre.
A lótuszülésben lábainkat keresztezzük így eggyé válnak, bár
van külön bal és jobb lábunk. Ez a tartás kifejezi az egységet a kettősségben.
Mindenki tudja, hogy egyszer meg fogunk halni, viszont ha
azt gondoljuk, hogy ez jelenti életünk végét az téved, illetve aki azt hiszi,
hogy nem halunk meg az is tévedésben él. A ZEN azt tanítja: meghalunk és nem
halunk meg!
Van, aki úgy véli, hogy szellemünk és lelkünk örökké
létezik, és csak a fizikai test az, ami meghal, de a ZEN szerint ez sem
teljesen helyes felfogás. Miközben ezt boncolgatjuk és gondolkodunk térjünk
vissza a zazen üléshez. Amikor jobb lábunkat testünk bal oldalára és bal
lábunkat testünk jobb oldalára, konkrétan a combunkra helyezzük, a következő
pillanatban hirtelen nem is tudjuk, melyik melyik? A helyes ülésben, a helyes
testtartásban bármelyik lehet a bal és a jobb is.
Emlékezzünk a zazen tartásban az egyik legfontosabb, hogy
egyenesen tartsuk gerincünket. A vállak és a fülek egy vonalban vannak, a
fejtetőt a mennyezet felé kell tolni, miközben az állat be kell húzni, mert
ellenkező esetben (ha az állat felfelé tartjuk) nem ülünk szilárdan és ez
álmodozáshoz vezethet.
Megfelelő részletességgel ezt leírtuk a „Mi a zazen?” illetve a „Légzésszámlálás és a zazen” bejegyzésünkben.
A zendo-ban nemcsak az ülésre, hanem az állásra is van
néhány szabály, de ezeknek a szabályoknak nem az a célja, hogy mindenkit egyformává
tegyenek, hanem az, hogy lehetővé váljon mindenkinek, hogy saját énjét a legszabadabban
fejezze ki. Például, mindannyiunknak van saját állásmódja, mivel az saját
testének arányain alapul.
Az a legfontosabb, hogy mindenki saját fizikai testének birtokában
legyen. Ha görnyedtek vagyunk, elveszítjük önmagunkat.
Az emberek általában nem magukat akarják megváltoztatni,
hanem a körülményeket.
A ZEN szerint, ha a helyes módon és időben tesszük a dolgokat,
minden más is megfelelően alakul majd.
Suzuki azt mondja, Ti vagytok a „főnök”. Ha a főnök alszik,
mindenki alszik, ha a főnök jól teszi a dolgát, mindenki jókor és jól fog
végezni mindent. Ez a buddhizmus titka.
Érdemes kipróbálni, hogy ne csak akkor figyeljünk a helyes
tartásra, amikor éppen zazenben ülünk, hanem máskor is, mert a valódi tan éppen
ez, és nem a leírt tanítások, mégpedig azért, mert a papírra vetett tanítások „csak”
szellemi táplálékok, amik nagyon fontosak, de a legfontosabb, hogy a helyes
gyakorlások révén képesek legyünk azonosulni önmagunkkal.
Buddha, bár sok korabeli vallást tanulmányozott nem volt
megelégedve velük és nem tudta elfogadni azokat. Buddhát a saját teste és
szelleme érdekelte, nem valamiféle metafizikai lét. Amikor végre megtalálta
önmagát úgy látta, hogy minden létezőnek Buddha természete van. Ez volt az ő megvilágosodása.
A megvilágosodás nem egyfajta "jóérzés", vagy
valami különleges tudati állapot.
Amikor a helyes helyzetben ülünk, az már maga a megvilágosodás.
Ha nem tudunk megelégedni azzal a tudatállapottal, ami a zazen sajátja, ez azt
jelenti, hogy gondolataink még mindig elkalandoznak.
Ne ingadozzon és kalandozzon el se testünk, se szellemünk,
mert az ilyen testtartásban a helyes tudatállapot megléte nem kérdés.
Mindenki rendelkezik vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése