Szuzuki rósi a nagy zen mester Dógen közvetlen spirituális
örököse.
A könyv magyarul megjelent ismertetőjében az alábbiakat
olvashatjuk:
„A kezdők szelleme üres, és mentes a tanultak szokásaitól.
Tud elfogadni, tud kételkedni, és nyitott minden eshetőségre. Olyan hozzáállás,
amely az élet minden területén hasznunkra válik, amely úgy képes a dolgokat
látni, ahogy azok vannak.”
„Az örök kezdők szelleme sokra képes, a kitanultaké csak
kevésre”
Úgy tartják a zen gyakorlása nehéz, pedig valójában nem maga
a gyakorlás nehéz, nem az nehéz, hogy keresztbe tett lábakkal üljünk, sőt, még
az sem annyira nehéz, hogy megvilágosodjunk. Az igazi nehézséget az jelenti, hogy
tisztán tartsuk tudatunkat és az is komoly nehézséget okozhat, hogy állandóan
ugyanolyan intenzitással, és hozzáállással végezzük a gyakorlást.
Mikor először mondunk fel egy szutrát nagy valószínűséggel
tökéletes lesz, de mi van, ha többször egymás után kell elismételni? A
legtöbben elveszítik azt a hozzáállásukat, ami az első alkalommal még
jellemezte őket. Elveszik a lelkesedés, elveszik a tudatosság, elveszni látszik
a kezdők szelleme. Talán a rutin vélelmezése is belejátszik ebbe. Úgy vélhetik
sokan, hogy „odafigyelés” koncentráció nélkül is ugyanolyan módon és hatékonyan
mondják a szutrát, pedig ez nagy tévedés. Ha tovább lépünk és már nem csak a
szutrákra gondolunk, hanem más zen gyakorlatokra és feltételezzük, hogy már
több éve foglalkozunk a zennel, akkor is erősen fennáll a lehetősége annak,
hogy elveszítjük az eredeti hozzáállásunkat, elveszítjük az örök kezdők szellemét.
„A zen tanítvány legfőképpen arra vigyázzon, nehogy
kettősségek rabja legyen. A bennünk rejlő "eredeti szellem" mindent
magába foglal. Mindig gazdag és elegendő önmagában. Ne veszítsétek hát el
szellemetek önmagában is elegendő voltát. Ez nem elzárkózó, hanem éppenséggel
üres és éber szellemet jelent. Mert ha szellemetek üres, akkor mindig kész
befogadni bármit, nyitott mindenre.”
Szuzuki azt mondja az okoskodás saját magunk korlátozása és
be kell látnunk sok igazság van ebben, mert ha elménk kifogásainkkal,
okoskodásainkkal van tele, akkor hogyan is lehetne üres és nyitott arra, hogy
befogadjon új dolgokat?
Az örök kezdők szellemében nincsen olyan gondolat, hogy
"elértem valamit."
Akkor vagyunk igazán kezdők, ha nem gondolunk a sikerre, és
önmagunkra. Az önmagunkra gondolás egoistává tehet bárkit, pedig az „Az örök
kezdők szelleme az együttérzés szelleme, így szellemünk határtalan.
Dogen-zenji és Shogaku Shunryu – Sunrjú- Suzuki is mindig
hangsúlyozta, milyen fontos az, hogy megőrizzük, vagy visszanyerjük eredeti
szellemünket, mert akkor mindig hűek leszünk önmagunkhoz, és rokonszenvvel
viseltetünk minden lény iránt, ami biztosítja hogy gyakorlásaink, zen
gyakorlataink eredményesek legyenek.
Csak megismételni tudjuk, hogy nem a zen mély megértése a
legnehezebb, hanem hogy fenntartsuk az örök kezdő szellemünket. Amikor zen
irodalmat olvasunk, mindig friss szemmel és nyitott szellemmel tegyük azt.
„Ne mondjátok azt, hogy "tudom, mi a zen", vagy
hogy "elértem a megvilágosodást”, elég ha nyitottak vagyunk és mindig örök
kezdőnek kell maradni.
(folytatjuk...)Ma sem maradhatunk zen bölcsesség nélkül.
"Ha mások
szívverését hangosabban hallod, mint a sajátodét, akkor vagy igazán
hasznos."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése