Mint azt már említettük a 20. század egyik legnagyobb ZEN
alakja Shunryu Suzuki, akinek egyetlen könyve nagyon érdekes olvasmány a ZEN
iránt kicsit is érdeklődők számára. Mielőtt a könyvről (és –ből) írnánk
ismerkedjünk meg Shunryu Suzuki életével.
1904. májusában született Toshitaka Suzuki néven. Apja Butsumon Sosaku Suzuki egy szegény Soto Zen pap volt, így a család nem a legjobb anyagi körülmények között élt. Az iskolában sokan gúnyolták borotvált feje miatt és azért is, hogy apja egy pap, amit az érzékeny, kedves, ámde hirtelen haragú fiú nehezen tolerált.
Alig 12 évesen döntött úgy, hogy ott hagyja az iskolát és
inkább apjának fogadott fiától tanul tovább, amiért szülei eleinte nem
túlságosan lelkesedtek, hiszen fiatalnak tartották ahhoz, hogy távol éljen a
szülői háztól, de látva eltökéltségét végül beleegyeztek.
13 évesen szentelték szerzetessé. Az idáig vezető út, az eltelt
1 év nehéz volt, mert tanára bár tekintettel volt fiatal korára, mégis sokszor
bánt vele nagyon durván.
Tanulmányai és egész fiatal élete során azt látta, hogy a
nyugat nagyon felületesen ismeri a ZEN Buddhizmust, a zazen fontosságát, így
hamar jutott arra az elhatározásra, hogy mindent elkövet azért, hogy ezen
változtasson.
Nem volt könnyű, de 1959-ben elérte célját, megérkezett San
Franciscoba, ahol eleinte a reggeli zazen üléseket vezette.
Számára a zazen mindent jelentett, és ahogy teltek az évek,
egyre többen jöttek, hogy vele együtt üljenek zazent, egyre többen értették meg
a zazen lényegét.
A zazenről mi is már többször írtunk. Legelső bejegyzésünk „Mi a zazen” címmel jelent meg.
„Azt mondják, hogy a zen gyakorlása nehéz, de a miértjét
félreértik. Nem azért nehéz, mert kemény dolog keresztbetett lábakkal ülni,
vagy a megvilágosodást elérni. Hanem azért nehéz, mert nehéz tisztán tartani
szellemünket és gyakorlásunkat annak valódi értelmében.” (terebess.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése