Zen szellem, az örök kezdők szelleme 1. rész - A LÉGZÉS (Shogaku Shunryu – Sunrjú - Suzuki)

Lélegzünk, tehát élünk.

A légzés tudományosan megfogalmazva azon működések összessége, amelyek során a szervezet az energiatermeléshez szükséges oxigént felveszi, a sejtek anyagcseréjében felhasználja, és az eközben termelődött szén-dioxidot leadja.

A zazenben a légzés nagyon fontos, mint ahogy erről már szóltunk a Légzés a zazen alatt, és…, valamint a Légzésszámlálás és a zazen c. írásainkban.

Suzuki így ír erről a könyvében:

„Mikor a zazent gyakoroljuk, tudatunk midig követi lélegzésünket… mindössze a lélegzés mozgása az, ami létezik.

… Az általános létszemlélet kettősségek szerint tapasztal: te és én, ez és az, jó és rossz. A megannyi megkülönböztetés azonban valójában az egyetemes létezésről való tudomásulvétel maga. A "te" jelenti a mindenségnek a te formájában való tudomásulvételét, s az "én" jelenti az én formájában való tudomásulvételét.

… ez nem más, mint az élet zen módon való igaz megtapasztalása."

Nem gondolni semmire nem is olyan könnyű, de megvalósítható. Első lépésként azt ajánlják, hogy a zazen ülés alatt számoljuk légzéseinket egytől tízig, majd kezdjük elölről. 

A be és kilégzést is külön kell számolni. Mélyen kell belélegezni és hosszan kilélegezni.

Összpontosítsunk a számolásra, el kell érni, hogy semmi ne vonja el figyelmünket.

Kérdésként felmerülhet, hogy miért kell számolni?

Muszáj valamilyen „tárgyat” nyújtani a szellemi tevékenységnek, ráadásul olyat, ami, nem kell gondolkodni, így nem vonja el a figyelmet. Előfordul, hogy elálmosodunk a zazen alatt. Az egyik jó módszer álmosság ellen, ha csak a kilégzéseket számoljuk.

Ezek az első lépések, és kitartó „munkával” mindenki tovább léphet a következő szintre, ahol már csak figyelnie kell a légzésére. A cél, hogy a légzésünk és a szellemünk eggyé váljon.

Suzuki ezt írja:

"Tehát ha ülünk, a lélegzésre összpontosítunk, és tesszük, amit tennünk kell, amit meg kell tennünk. Ez a zen gyakorlás. Ebben a gyakorlásban nincs zavarodottság. Ha így formáljátok életeteket, nincs zavarodottságotok sem."

"Tozan, a híres zen mester mondta egyszer: "A kék hegy a fehér felhő atyja. A fehér felhő a kék hegy fia. Naphosszat egymástól függnek, anélkül, hogy függenének egymástól. A fehér felhő mindig a fehér felhő. A kék hegy mindig a kék hegy."

Ez az élet tiszta, világos értelmezése. Sok olyan dolog van, mint a fehér felhő és a kék hegy: férfi és nő, mester és tanítvány. Függnek egymástól, de a fehér felhő ne zavartassa magát a kék hegytől. A kék hegy ne zavartassa magát a fehér felhőtől, teljesen függetlenek, de mégis függőek. Így élünk és így gyakoroljuk a zazent."