A zen kör (Ensō)

Eredetileg ma a művészetekről szerettünk volna írni, de meggyőztük magunkat, hogy mielőtt a festészetbe, szobrászatba és egyéb művészeti ágakba belemennénk, jobb lesz kicsit közelebbről megvizsgálni a Zen kört (Ensō-t).

Ez egyértelműen a Zen Buddhizmus jelképe, és majdnem biztos, hogy mindenki találkozott, vagy találkozik vele. Van ebben a körben valami, ami hatással van az emberre, így szinte mindenkiben kellemes érzéseket kelt, mondhatjuk, hogy szeretik.

Jelentése: 

üresség, felébredés, de akik szeretik nem valószínű, hogy pont ezért, inkább egyszerűsége ragad meg mindenkit.

 Honnan ered  Zen Buddhizmus?

A Zen önmagát egészen a híres
„Virágbeszédig” vezeti vissza. Hamvas Bélánál is olvashatjuk, hogy Buddhát több száz vándorszerzetes kereste fel és várták, hogy hallják a hangját, a szavait, a tanításait, de ő ahelyett, hogy megszólalt volna, néhány szál virágot (vagy egy szál virágot, ebben megoszlanak a vélemények) tartott a magasba. Senki nem értette, kivéve Mahákásjapa (Mahakashyapa), aki bólintott és elmosolyodott.

Mahákásjapa-ról annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy egy nagyon gazdag családba született, eredeti neve Pipphali volt. Mindig is aszkéta életre vágyott, amiről szülei hallani sem akartak, így feleségül vette a szépséges Bhaddá Kapilánít, aki szintén inkább az aszkéta életet szerette volna. Lélekben egymásra találtak, de cölibátust fogadtak, és amikor lehetőségük nyílt rá, közösen elhatározták, hogy maguk mögött hagyják a világi életet, külön váltak és így folytatták életüket.

Úgy tartják a hagyományok, hogy erényességüktől megremegett a föld, amit Buddha is megérzett és ebből tudta, hamarosan nagyszerű tanítvánnyal fog találkozni.

Ennyi visszatekintés után térjünk vissza a körhöz. 

A kört a legjelentősebb pátriárka Bódhidharma nevéhez köthetjük. A kör a Zenben az ürességet, és a semlegességet szimbolizálja.

A körről eszünkbe jut a nulla, amit eleinte üres hellyel jelölték, majd hogy egyértelműbb legyen, ponttal, így a neve is bindu volt. A pont szépen fokozatosan fejlődött üres körré. Véglegesen csak több száz év alatt alakult ki és több kutató azt állítja, körként sosem tekintettek rá, inkább egy lyukas pont volt mindenki szemében.

Visszatérve a Zen körhöz és jelentéséhez nagyon érdekes, hogy az üresség, amit szimbolizál az egy „tiszta tudat” állapot, tehát egy aktív üresség.

Kört rajzolni könnyű. Vagy mégsem?

Rajzoljunk most együtt egy kört!

A Zen buddhista az óramutató járásával megegyező irányba fogja megrajzolni, míg itt Európában majdnem mindenki éppen ellentétes irányba kezd a kör megrajzolásához.

Az, hogy milyen lett a megrajzolt körünk sok mindent elárul megalkotójáról.

„Egy kör megjelenésében mindig tökéletesen rámutat készítőjének tudatára. Arra a tudatra, amely az alkotás közben jelen volt.” (japankalligrafia.hu)

Ha nem figyeltünk oda eléggé, akkor a kört látó, tehát a szemlélő érezni fogja, hogy nem elég lendületes, nem elég erőteljes, és tökéletesnek sem mondható. Így aztán a szemlélőre nem lesz olyan hatással, mint azt az alkotó szerette volna.

Szóval a kívülről egyszerű forma senkit se tévesszen meg. Elkészítése komoly koncentrációt és a jelenben való teljes részvételt kívánja meg. Igazi szellemi utazás.