Találkozás a Zennel – érzések és gondolatok

Kedves olvasónk a minap küldte el nekünk írását arról, milyen érzései és gondolatai voltak blogunk olvasása közben, és akkor, amikor ellátogatott Noszvajra, az Oxigén Hotel****és ZenSpa, Zen kertjébe.

Nem a ZEN-ről akartam információkat, hanem szállodát kerestem, ahol igazán kipihenhetem magam úgy, hogy közben jó helyen, jó levegőn vagyok, kirándulhatok, esetleg kerékpározhatok, stb. Mikor megláttam a „ZenSpa” kifejezést, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, így körbenéztem a weboldalon, majd eljutottam a blogba, ahol legelőször a ZEN kertről olvasgattam. Ez olyan különlegesség volt számomra, ami eldöntötte, hogy el kell mennem, és meg kell néznem azt a kertet „élőben” is.

Elsétáltam a Hotel mellett és bár nagyon vonzónak tűnt a Dínó Játszóház, és a Mókus kalandpark, céltudatosan mentem a „kőkert” irányába. Eldöntöttem, hogy reálisan, érzékeimre hagyatkozva fogom szemlélni sétám során., és nem hagyom magam befolyásolni, hogy ez megnyugtat, és ellazít, én csak látni és érezni akarom, hogy valójában milyen hatással lesz rám.

Biztosra mentem, így elolvastam a tájékoztató táblát, mert gyanítottam, magamtól lehet, hogy nem jönnék rá, pontosan mit is jelent a kert 3 része.

 

 

Tudva, hogy az első része a kertnek „az élet forrása” névre hallgat a megvilágosodás elkezdődött a fejemben. Felsétáltam a forráshoz.

 

Hallgattam a csobogó víz kellemes, és be kell látnom megnyugtató hangját, közben tekintetem a forrásból lassan kiterebélyesedő tóra irányult.

 

Emlékeztem, hogy olvastam erről. Eszembe jutott, hogy megszületünk, növögetünk, felnövünk. Csábított a lehetőség, hogy álldogáljak még a víz mellett, hallgassam a semmihez sem hasonlítható hangokat, amit a víz csobogása okoz, de a felismerés, hogy a tavacska túlsó partján az „élet folyama” más néven az „öregedés folyama” kezdődik, mozdulásra késztetett. Talán rohanásnak nem nevezném, de sietős léptekkel mentem a kijelölt úton a folyamhoz. Szemem sarkából láttam a wellness hatalmas üvegablakait, megállapítottam, hogy csodás lehet onnan bentről rálátni erre a kertre, eldöntöttem, hogy majd én is kitekintek ide,

de a vágy, hogy végigsétáljak a kőfolyam mentén, minden mást háttérbe szorított.

Arra gondoltam, igen, felnőtt vagyok. Itt sétálok „az életem mellett”. Nekem az jutott eszembe a kőfolyamban található nagy kövek láttán, hogy azok problémákat, nehézségeket, örömöket, tehát mérföldköveket jelentenek az én életemben. A nagy kövek körül fodrozódik a „víz”, amit a különlegesen elgereblyézett apró kövek szimbolizálnak, pont úgy, mint amikor egy tóba, vagy akár folyóba behajítunk egy kavicsot. Vissza-vissza tekingettem a tóra, sőt a forrásra is, mintegy emlékezve a gyerekkoromra. Rengeteg emlék jutott eszembe. Furcsa mód mind szép, kellemes emlék volt, bár ha azt vesszük, az emberek egy idő után csak a szépre emlékeznek, és a kevésbé jó emlékeket is megszépíti az idő. A kőfolyamban, ami az életemet jelenti néhány elsárgult levelet fújt a szél, ami zavart. Zavart, mert annyira beleéltem magam a hangulatba, hogy nem akartam, hogy bármi megzavarja az én életem folyamát.

Lassan elérkeztem oda, ahol a folyam beletorkollik a kőtengerbe, amiről tudtam (a táblán elolvastam), hogy ez az „öregedés tengere” ami egy meditációs kert. A túlsó parton hívogatóan vártak a pihenőágyak. Körbesétáltam a „tavat” majd megpihentem.

Be kellett, hogy valljam saját magamnak, hogy furcsa érzések kerítettek hatalmukba, de ugyanakkor a nyugalom is átjárta a testem és lelkem. Valóban képes voltam elengedni magam, és ezzel együtt elengedni a problémákat is. Átadtam magam a pihenésnek, a kikapcsolódásnak. Értelmet nyertek azok az írások, melyeket az Oxigén Hotel**** és ZenSpa weboldalán és blogjában olvastam.

 

 

Nyitott szívvel és lélekkel vártam a japán teabemutatót, a csikung és a zazen foglakozást.

Nem lettem ZEN buddhista, de sikerült felkelteni az érdeklődésem egy olyan világ iránt, amit nem ismerek.

Eddig a levél. Köszönjük, hogy ezt megosztotta velünk, és szeretettel visszavárjuk!