„…a léleknek önmagába kell szállania, önmagával kell
foglalkoznia. Távol a világtól, a várostól, a zsibongó sokaságtól, a zakatoló
gyáraktól, a kufárok viaskodásától, a papok szemforgatásától, a tudósok
feleselésétől. Erdők magányában, vizek partján, sivatagnak rónavidékén: ott
készül az ábránd, a sejtés, a szeretet vágya, a gondolatok szárnyalása, az
érzések igazsága, a költészet, a végtelennek imádása, s ha mindezek együtt
vannak a lélekben: ott készül a hit.” (Eötvös Károly)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése