A kérdés kézenfekvő, mert blogunk olvasóinak nagy többsége
nem képzett mester, sőt alig-alig jártas a ZEN Buddhizmusban, viszont
kisebb-nagyobb mértékben érdeklődik a ZEN filozófia, a ZEN életszemlélet iránt.
Mindig hangsúlyozzuk, hogy írásainkban a legfőbb szempont a közérthetőség és az
érdeklődés felkeltése, adott esetben elmélyítése.
Tehát mi a zazen? A zen pillére maga a gyakorlat, a zazen, melynek
első és egyik legfontosabb eleme a testtartás. Felületesen szemlélve az ülést,
könnyen megállapítható, hogy a mester, és a gyakorlaton résztvevők is un.
lótuszülésben ülnek. Számunkra rendkívül fontos, hogy senki se érezze magát
eleve kizárva a zazen gyakorlatból, így rögtön jelezzük, hogy azok számára is
elvégezhető és élvezhető a zazen meditáció, akik valamely okból nem képesek
lótuszülésben elhelyezkedni.
Harada Rōshi (Shodo Harada), aki a Sogen-ji kolostor
főapátja gondolt azokra is, akiknek a lótuszülés nehézséget okoz, így egy olyan
testhelyzetet is megmutat, amit bárki képes felvenni.
A lótuszülés így elmondva, vagy pláne megmutatva könnyűnek
tűnik, hisz semmi mást nem kell tenni, mint a jobb lábfejet a bal, a bal lábfejet
a jobb belsőcombra emelni, így az aktívabb, jobb végtag alulra kerül.
Akiknek ezt nehézségekbe ütközik megcsinálni, azok
féloldalasan is ülhetnek.
A jobb, vagy bal lábfejet az ellentétes oldali combra kell helyezni,
a másikat pedig magunk alá húzni. Ez az ülés is helyes!
Ami viszont mindkét módon végrehajtott lótuszülésben tilos, hogy a derék nem
dőlhet hátra, és sem a derék, sem a hát nem görbülhet meg. Nagyon fontos az
egyenes gerinc!
Ha sikerült elhelyezkednünk (lábunkat keresztbe tenni), a következő lépés, hogy a jobb kezünket tenyérrel felfelé fordítva a lábunkra tesszük, majd a bal kezünket is tenyérrel felfelé fordítva ráhelyezzük erre.
Ha sikerült elhelyezkednünk (lábunkat keresztbe tenni), a következő lépés, hogy a jobb kezünket tenyérrel felfelé fordítva a lábunkra tesszük, majd a bal kezünket is tenyérrel felfelé fordítva ráhelyezzük erre.
Hüvelykujjainkat könnyedén összeérintjük, ezzel egy kört
formálunk meg.
Ez a kezdők számára sem nehéz, ami inkább a problémát
okozza, az a testtartás megőrzése, de törekedni kell rá, hisz a zazen alapja a
kör „megrajzolása”. Minél többet gyakoroljuk ezt a testtartást, annál
könnyebben érjük majd meg ennek fontosságát, és értelmét.
A helyes testtartáshoz már csak az állunkat kell kissé
behúzni.
Harada Rōshi azt mondja olyan érzés ez, mintha a fejünk
búbjával kissé megemelnénk az eget.
Tartsuk vízszintesen vállainkat, így az orrunk és a
köldökünk függőleges vonalban lesz.
Teljes természetességgel nézzünk előre kb. 1 méterre, és
igyekezzünk nyitva tartanai szemeinket.
Előző „Chikung az ősi módszer” írásunkban szó volt a 3 féle csi-ről.
Most hasznát vesszük ennek a tudásnak, mert a zazen alapja, hogy
ebben a testhelyzetben képesek vagyunk befogadni az ég csijének energiáját a
fejünkön keresztül, és magunkba húzzuk a föld csijének energiáját lentről. A
két energia az alhasban egyesül.
Most jutottunk el oda, hogy testünk a kívánt tartásban van,
készen arra, hogy a megfelelő légzéssel elérjük tudatunk lecsendesítését, ami a
zazen fő célja.
A folytatásban a légzésről mesélünk, és megmutatjuk a Harada
Rōshi-vel készített filmet is.
Mint mindig, most is egy elgondolkodtató, réges-régi
történettel zárunk.
"Egy nagyon gazdag ember azért akart építeni egy háromszintes
épületet, hogy a legfelső emeleten, az összes szomszédjánál magasabban
lakhasson. Mikor az ács hozzálátott a megrendelés teljesítéshez, természetesen
az alsó szinttel kezdte a munkát. Mikor a gazdag ember ezt meglátta, nagyon
mérges lett, és így szólt: “Azt mondtam, hogy egy magas épületet akarok, de
nincs szükségem a földszintre, csak a harmadik emeletet szeretném. Miért
pazarolnám el a pénzem az alsó szintre is?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése