Visszajelzésekből tudjuk, hogy sokakat érdekel a keleti
világ, a keleti kultúra és az a fajta különleges világ, amiről a mi blogunk is
szól. A zen nem egy elvont, minden valóságtól elrugaszkodott fogalom, hanem
olyan valami, amit legalábbis érdemes valamennyire megismerni, bizonyos
dolgokat kipróbálni.
Nyitottnak lenni a minket körülvevő világra nem úri
huncutság, hanem az élet adta lehetőségek elfogadása, és kipróbálása.
Rendszeres olvasóink tudják, hogy azt ígértük, Dínó szemével
és fülével is igyekszünk majd mesélni a szállodáról és az azt belengő zenről.
Tegyünk egy sétát a kertben Dínóval, lássuk ő mit lát, mit
hall és főleg mit gondol.
Dínó „így mesél”:
Amikor én beköltöztem a szállodába, a
belső terek kialakítása folyt éppen. Az gyorsan kiderült számomra, hogy ez egy
más szálloda lesz.
A csíkosat a kockással nekem nem volt gond elfogadni (és ma
már tudjuk, jó választás volt), viszont a kertet látva meglepődtem. Először azt
hittem ez egy játszótér, de hamar rájöttem, hogy talán ide belépni sem szabad,
hisz a kertészek sok munkával gereblyézik a követ, ami így olyan lesz, mintha
víz lenne.
És tényleg jól láttam, ezek a kövek, így hullámosan elgereblyézve a
vizet szimbolizálják. Álltam a „parton”, hátam mögött a ház óriási üvegablakai
és gondolkodtam. Persze tudom, egy Dínó és a gondolkodás elég meglepő
párosítás, de igenis gondolkodtam.
Első gondolatom az volt, mi gátol meg abban engem, aki
mindenhová beles, bemegy, hogy végigsétáljak a kert szépen eligazított kövein.
Bevallom, fogalmam sincs. Volt valami, ami miatt lecövekeltem a parton. Aztán
gondolataim a kis szigetek felé fordultak. Mondjuk azon már nem lepődtem meg,
hogy szigeteknek látok köveket a kövekben.
Hogy itt pontosan hány kő van, azt
nem tudom, de majd egyszer megszámolom. Ti már tudjátok, amit én akkor még nem
tudtam, hogy a kertnek ez a része a „Shian Meditációs kert”. Biztos nem
véletlenül hívják így, mert amennyire én tudom, a gondolkodás, a töprengés és a
meditálás azonos fogalmak, tehát ha engem gondolkodásra késztetett a kert
látványa, akkor más pláne eltöpreng a parton állva, és a kert éppen ezt akarja
elérni. Nálam elérte. Nem tudtam, hogy így hívják, de a hatása alá kerültem.
Aztán megláttam a vizet. A valóságos, igazi vizet, ami egy
forrással indul, majd kis tavacskává terebélyesedik. Micsoda szavakat
használok, „terebélyesedik”.
Ha a kövekre nem sétáltam be, az már eszembe sem jutott,
hogy a tóba gázoljak. A tó mellett kövek vannak és egy köves ösvény is. Hová
vezethet? Hová máshová, mint a kőtóba. Mi értelme van ennek?
Dínó, és gyerekfejjel nehéz kérdés ez, sőt úgy látom a
felnőttek sem értik meg egyből.
Elmagyarázhatnám, hiszen ma már tudom, de minek? Sokkal
jobb, hogy vannak nyugágyak a kert partján, ahol a vendégek pihenni szoktak.
Hogy kezdődik egy pihenés?
Kisétálnak a pihenőágyakhoz, elhelyezkednek benne, majd
körbenéznek. Mindenki így csinálja. Kicsit szemlélődik a vendég, mielőtt átadná
magát az ellazulásnak. Nézelődés közben pedig, akárcsak engem, megrohanják a
gondolatok. Elkezd kombinálni. Még az is lehet arra gondol, micsoda ötlet, hogy
érdekes módon van elgereblyézve az a sok kő. De ahogy nézi, lassan felismeri,
hogy ez talán hullámzó víz. Nem tudja, hogy ez egy un. szárazkert, fogalma
sincs, miért van ekkora hatással rá, és az is előfordul, hogy tiltakozik teste,
lelke az ellen, hogy a kert hatása alá kerüljön.
Szívem szerint ilyenkor odamennék, és megkérném, ne
foglalkozzon semmivel, hagyja, hogy a gondolatai szabadon járjanak, és lazuljon
el, adja át magát a végtelen nyugalomnak.
Folytatjuk …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése