2014. július 23., szerda

Zen történetek – Párbeszéd



Mai zen történetünk nagyon rövid, de érdekes, pedig csak a párbeszédről szól.

Párbeszéd

A zen-mesterek arra oktatják tanítványaikat, hogy mindig bölcsen fejezzék ki magukat.
Mi vajon mindig tudjuk, hogy mit mondjunk és mit kérdezzünk?


Volt két zen iskola, mindegyikhez tartozott egy fiatal gyermek. Egyik reggel a két gyermek összetalálkozott az utcán.

- Hová mész? - kérdezte az egyik.

- Amerre a lábam visz - felelte a másik.

  
Az első gyermek erre nem tudott mit mondani, ezért felkereste a mesterét, és elmondta, mi történt.

- Ha legközelebb találkoztok, és ezt mondja az a fiú - mondta a mester -, kérdezd meg tőle, hová menne, ha nem lenne lába.


Másnap a két fiú ismét összetalálkozott.

- Hová mész? - kérdezte az első.

- Amerre a szél fúj.


Az első gyermek erre nem tudott mit mondani, ezért felkereste a mesterét, és ismét elmondta, mi történt.

- Ha legközelebb találkoztok, és ezt mondja az a fiú - felelte a mester -, kérdezd meg tőle, hová menne, ha nem fújna a szél.


Harmadnap ismét összetalálkoztak a fiúk.

- Hová mész? - kérdezte az első.

- A piacra, zöldségért.


Az első gyermek hallgatott, és ismét felkereste a mesterét, megint elmondta mi történt. A mester ekkor rákiáltott:

- Ej, ostoba! Sosem fogod megérteni a Zent!