A zenről beszélni időnként nehéz és az is igaz, hogy
hallgatni, olvasni sem könnyű erről.
A zen történetek is elgondolkodtatnak, de talán mégis egy
kicsit könnyedebb olvasmány, ezért most jöjjön egy zen történet.
Álomország
Az iskolamester
minden délután aludt egy keveset. A gyerekek megkérdezték tőle, miért teszi.
- Ilyenkor Álomországba megyek - hangzott a válasz -, hogy
találkozzak a hajdani bölcsekkel. Konfucius is ezt cselekedte. Elaludt, átment
Álomországba, elbeszélgetett a bölcsekkel, majd armikor visszatért, vagyis
felébredt, elmondta tanítványainak a hallottakat. Aki átjut Álomországba,
bölcsen tér vissza onnan!
Egy nap nagyon meleg
volt, a gyerekek közül néhányat elnyomott az álom. Amikor az iskolamester
leszidta őket, így védekeztek:
- Álomországban jártunk, hogy találkozzunk a hajdani
bölcsekkel, és hogy bölcsességet gyűjtsünk. Konfucius is ezt cselekedte ...
- Igazán? - dühöngött az iskolamester. - No, ha ott
jártatok, akkor mondjátok el, mit hallottatok a bölcsektől!
A gyerekek
hallgattak, de aztán előrelépett az egyik, s így szólt:
- A bölcsek megkérdezték tőlem, hallottam-e már
Álomországról. Azt feleltem, hogy igen, az iskolamesterünktől, aki minden
délután átjön ide. Megkérdezték az iskolamester nevét. Megmondtam nekik...
- És? - kérdezte az iskolamester. - Mit feleltek?
- Azt, hogy soha nem találkoztak ilyen nevű emberel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése